Legnagyobb európai kérész, 2,5-3,8 cm, a cercusokkal 12 cm-es is lehet. A hímek szárnya halványbarna, a nőstényeké szürkés. A nősténynek nincs szubimágó állapota. Agyagos medrű, lassú vizekben fejlődik. A lárva az iszap szerves korhadékát fogyasztja. Júniusban rajzik. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű. Farksertéi nagyon hosszúak, fehérek. Hossza 20-25 mm, mellső szárnya 24 mm. Dél-európai állat, mely hazánkban különösen a Tisza környékén él és előidézője a Tisza virágzásának (flos aquae). Kifejlődve csak néhány óráig élnek, mig a nőstények petéik lerakás által fajuk fenmaradását biztosítják. A petéből kikelő lárvák a vizben élnek vagy három évig, mialatt 20-szor is vedlenek. Ez alatt az idő alatt ki van téve a környezeti változásoknak, és a halak étvágyának is, akik előszeretettel fogyasztják a kérész nimfákat. Az utolsó vedlés alkalmával valamely a vizből kiálló tárgyra, növényre kapaszkodnak fel és itt belőlük kibujik a kifejlődött szárnyas rovar, mig a levedlett lárvaruhájuk visszahull a vizbe. Tapadókészülékkel rendelkező petéiket a vízbe helyezik. A lárva 20-30 vedlés után lesz nimfa, amiből a zavaros szárnyú, nem ivarérett szubimágó bújik ki. Ez rövidesen imágóvá vedlik. Belükbe levegőt nyelnek. A lárvák lemez alakú tracheakopoltyúi a potroh oldalain, néha a hátán helyezkednek el. Főleg ragadozók, de algát, holt anyagokat is fogyasztanak. Az életmódnak és élőhelynek megfelelően többféle alakjuk lehet.

A tiszavirágzás jelensége, amikor a tiszavirág életre kel és káprázatos násztáncát járja a vizek fölött, már az ókorban felkeltette az emberek érdeklődését. Arisztotelész (Kr. e. 384- 322) volt az első, aki írásos említést tett a kérészekről. Ephemeronnak nevezte őket, ami egynapit jelent.