Túlélték a jégkorszaki szélsőségeket a tőkehalak

Egy nemzetközi kutatócsapat demonstrálta, hogyan reagált a tőkehal a korábbi természetes klímaszélsőségekre. Az új kutatás segíthet megállapítani a halak sérülékenységének mértékét a jövőbeli globális felmelegedéssel kapcsolatban.

A komoly halászat és az állományok alacsony egyedszáma miatt, már most nyugtalanító a tőkehalak és egyéb halállományok jelenlegi fenntarthatósága. Az új eredmények azt mutatják, hogy a természetes klímaváltozás korábban a mai tartomány körülbelül ötödére csökkentette a tőkehalak élőhelyét, ám ennek ellenére, a faj az Atlanti-óceán mindkét oldalán erőre kapott.

A kutatók számítógépes modellt és DNS-technikákat alkalmaztak annak felbecslésére, hol élhettek a halak a jégkorszakban, amikor a hidegebb hőmérséklet és az alacsonyabb tengerszint egyes populációk kihalását, mások elszigetelődését váltotta ki. A számítógépes modelleket Grant Bigg, a Sheffield Egyetem professzora fejlesztette ki. Ezen klímaelemzéseket aztán a Duke és a Kaliforniai Egyetem kutatóinak genetika vizsgálataival és kelet-angliai, valamint norvégiai kutatók ökológiai információival kombinálta.

A szárazföldön a növényekről és állatokról ismeretes, hogy amikor mintegy 20 ezer évvel ezelőtt, a jégtakaró elérte maximális kiterjedését, délebbre vonultak. Hasonló migrációk mehettek végbe a planktonok és halak esetén is a tengerekben. Ám a tengerek esetén két egyéb komplikáció is felmerült. Elsősorban a jelentősen lecsökkent tengerszint, ami azt jelentette, hogy Európa és Észak-Amerika körül számos sekély, és igen termelékeny tengeri élőhely megszűnt. Másodsorban az Észak-Atlanti térség jégkorszaki cirkulációs mintája miatt, a trópusi és sarki feltételek közötti hőmérséklet változás sokkal rövidebb észak-déli távolságon ment végbe, így csökkentve az átmeneti fajok - mint a tőkehal - számára a lakható területeket.

Az új elemzések ezen hatásokat is magukba foglalják, valamint a környezeti és ökológiai információkat is, azon célból, hogy meg lehessen becsülni, lehetséges volt-e a tőkehal számára a szaporodás és a túlélés. Az eredmények azt mutatták, hogy a tőkehalak jégkorszaki élőhely-tartománya Spanyolország déli részéig húzódott, ám a lakható élőhely teljes területe sokkal korlátozottabb volt. Mindamellett, a tőkehalak populációi az Atlanti-óceán mindkét oldalán fennmaradtak. Ezen eredményeket megerősítették a genetikai adatok, melyek napjaink tőkehal populációinak - Kanadától, Grönlandon és Izlandon át Európáig - közel ezer DNS-elemzésén alapulnak.

Bigg szerint a kutatás azt mutatja, hogy a halpopulációk képesek voltak életben maradni a szélsőséges klímaváltozás periódusaiban, így figyelemreméltó rugalmasságot demonstrálnak. "Ugyanakkor ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a tőkehal ugyanezen rugalmassággal viseltetik majd a globális felmelegedés kiváltotta, jövőbeli klímaváltozások hatásai iránt.

forrás: hirado.hu/ScienceDaily

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.