Japán nem kegyelmez a bálnáknak

Japán nem hallgat az érvekre, idén sem kegyelmez a bálnáknak: néhány faj sorsa ezzel megpecsételődhet. A szigetország „tudományos célból” több mint 1000 bálna leölését tervezi. Nemzetközi tudósok segítségével saját fegyverüket fordítjuk a bálnavadászok ellen.

Japán idén 935 csukabálnát, sőt, 50 veszélyeztetett hosszúszárnyú és 50, szintén a kihalás szélén lévő barázdás bálna leölését tervezi. Mindezt az úgynevezett „tudományos kutatás” álcája mögé bújva. Miért kell a bálnáknak meghalni ahhoz, hogy a tudomány megkapjon bizonyos válaszokat?! Erre természetesen semmilyen ésszerű magyarázat nem létezik. Valójában a tudományos kutatás a kereskedelmi célú bálnavadászat fedőneve - a bálnahús a japán szupermarketek polcaira kerül, az egyre csökkenő kereslet ellenére. A cetek kereskedelmi célú vadászata egyébként 1986 óta tilos.

Bálnavadászat az interneten

A Greenpeace bebizonyítja, hogy a bálnáknak a tudomány nevében nem kell meghalniuk. Létrehoztunk egy új honlapot, amelyen műholdas jeladók segítségével nyomon lehet követni a veszélyeztetett hosszúszárnyú bálnák éves vándorlását az Antarktisz menti Dél-tengeri Bálna Rezervátum felé. Annak érdekében, hogy a japán flotta ne tudja a „Nagy Bálnavándorlás” projekt segítségével beazonosítani a megjelölt állatok helyzetét, ezen információk megjelenítése a térképen késleltetett.

A Nagy Bálnavándorlás elnevezésű projekt a Greenpeace által finanszírozott tudományos kutatás, amely a hosszúszárnyú bálnák szokásos, éves vándorlását követi nyomon a dél-tengeri vizeken, miközben az állatok az Antarktisz környékére, a Dél-tengeri Bálna Rezervátum területére vonulnak. A cetek megjelölését a Cook-szigeteken működő Bálnakutató Központ és az új-kaledóniai Opération Cétacés tudósai végzik.

A kegyelemdöfés következik?

A bálnákat útjuk során többféle veszély is fenyegeti: hajók, melyeknek nekiütközhetnek, a tengerben hagyott halászhálók, melyekbe belegabalyodva megfulladhatnak (évente több mint 300 ezer bálna és delfin pusztul el ilyen módon), illetve a tengerek szennyezése és a klímaváltozás következtében fellépő táplálékhiány. Az egyetlen hely, ahol azt gondolnánk, hogy biztonságban vannak, az egy bálna rezervátum lenne, olyan, mint a Dél-tengeri Bálna Rezervátum. De sajnos ez mégsem így van. Ha el is érik az Antarktisz menti vizeket, ott újabb veszélyek várnak rájuk: a bálnavadász hajók.

A dél-tengeri Bálna Rezervátumot azért hozták létre, hogy a cetek biztonságban megpihenhessenek itt. Ám Japán minden évben ide vezényli vadászflottáját, hogy közel 1000 csukabálnát ejtsenek el. Idén további 50 veszélyeztetett hosszúszárnyú és 50, szintén a kihalás szélén lévő barázdás bálna leölése is szerepel a terveik között.

Tudomány, vérontás nélkül

A japán tudomány nevében egyébként a bálnavadászatot elrendelő ügynökségnek kötelező egy szigorúan meghatározott kutatási mintát követni, miközben a bálnákat keresik. Ennek oka állítólag az, hogy bizonyítsák, véletlenszerű mintavételt végeznek. Ha ennek ellenére mégis az egyik megjelölt állat vagy csapat felé fordulnának, az automatikusan aláásná az úgynevezett „tudományos” programjukat.

Nemzetközi tudósok 20 dél-csendes-óceáni hosszúszárnyú bálnát láttak el műholdas jeladóval Új-Kaledónia és a Cook-szigetek mentén, annak érdekében, hogy tanulmányozhassák a bálnák élőhelyeit, szaporodásukat és vándorlásukat. Már most, néhány héttel a jeladók felhelyezése után, új információkhoz jutottak a tudósok.

Alig maradtak

A megjelölt bálnák szinte azonnal meglepetéseket okoztak a kutatóknak. Jelen pillanatban 10 jeladó naprakész információt továbbít, 5 az új-kaledóniai, 5 a Cook-szigeteki jelölések eredményeként. Reméljük, hogy még hetekig, sőt hónapokig is kapjuk majd a jeleket, így követhetjük útjukat, miközben a meleg tropikus vizekből a hideg antarktisz menti vizek felé vándorolnak.

Ausztrália nyugati és keleti partjai mentén úgy tűnik, a hosszúszárnyú bálnák az évtizedeken keresztül tartó intenzív vadászása ellenére boldogan élnek, számuk újra emelkedik. Ám más területeken nem képesek újra magukhoz térni a populációk - például Új-Zéland, Fiji és Új-Kaledónia vidékén. Itt ugyan minden télen megjelennek a bálnák, de számuk a néhány darabtól a mindössze néhány százig terjed, miközben alig egy fél évszázaddal korábban többezres nagyságrendre volt ez tehető. A Fiji-szigeteknél például egy 1950-es megfigyelés szerint hetente többszáz bálna vonult el – mára csak nagy ritkán látni arrafelé hosszúszárnyú bálnákat, a több évtizedes védelmi intézkedések ellenére is.

Ez a helyzet részben annak is köszönhető, hogy a korábbi Szovjetunió több mint 48 ezer hosszúszárnyú bálnát ölt le a II. Világháború után (hivatalosan csak 2700-at jelentettek). Ezek közül 25 ezer példányt mindössze két vadászszezon alatt vadásztak le (1959/60 és 1960/61), főleg az Antarktisz menti vizekben, Ausztrália és Új-Zéland partjaitól délre. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a régió hosszúszárnyú bálna-populációi szinte teljesen összeomoljanak.

Ezek ellenére a japán kormány idei tervei között újra szerepel a hosszúszárnyú bálnák vadászata – a “tudományos kutatás” miatt. Több mint 30 év után ez lenne az első alkalom, és előre nem látható következményei lehetnek az olyan kis, elszigetelt populációk életére nézve, mint amelyek példányait most jeladókkal elláttuk.

Forrás: zoldhullam.blog.fn.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.